Divattánc történet

Mambo

mambo

A mambo kezdetben egy afrokubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalomkörből származott és szent cselekedetet jelentett, azonban több nép gyülekezés és társalgás jelentésben is ismerte.
A dobokat régen szent eszközöknek tekintették és úgy gondolták, hogy a mambo zene közben ezek a szent eszközök beszélgetnek egymással és az istenekkel. Ezt a poliritmikus szórakozást - azaz, hogy mindegyik zenész a saját ritmusát játszotta különböző hangfekvésben - nevezték mambonak. A modern mamboban is megtalálható a különböző ritmusok kapcsolata és átfedése. Az első mambo ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. 1944-ben megjelenő Mamboja minden slágerlistán szerepelt. A sok afrokubai tánczenekar közül Machitóé vált híressé, az övé volt a vezető szerep a mambo stílusban. A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai jazz összefonódott a kubai ritmusokkal. Mindenekelőtt az akkori swing hangsúlyozása - a 2. és 4. ütésen - nyűgözte le a kubai zenészeket, úgyhogy ezt a ritmust a mambo zenéjébe is átvitték.
Az adott ritmusokhoz igazodott a tánc is. Visszatértek az eredeti kubai lépésekhez, s ez szolgált alapult a rumba angol szisztémájához. A mambo technikája és kivitelezése körül a háború után teljes volt a zűrzavar. Végül utódjaként a lassabban játszott cha-cha-cha érvényesült, és Angliában a "cuban style" a rumbában maradt meg.
A mamboban, ellentétben a rumbával és a cha-cha-cha-val, úgynevezett "merengue-csípőmozgást" táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő nem a táncoló lábakkal egyidőben, hanem késleltetve mozog. A lábakat a féltalp belső élével helyezzük le, azután talpra kell átvinni. A lábmunkával kell a "zárt térdekkel" történő állandó mozgást fenntartani. Súlyáthelyezés segítségével a lábat, illetve a térdet minden lépésnél könnyedén kinyújtjuk. A figurák szabadon mozognak a térben, azonban viszonylag helyhez kötöttnek hatnak. A Mambo nincs úgy átkoreografálva, mint a versenytáncok, hanem formájában szabadabb, és kecses lezserséggel bájol el minden nézőt és táncost.
1987-ben - évtizedekig tartó elfeledettség után - egy filmhullám kapcsán tért vissza a mambo a köztudatba, s elsősorban a fiatalság körében hódított. A "Dirty Dancing" című amerikai filmsiker nyomán, táncláz tört ki. A fiatalok leírhatatlan lelkesedéssel és óriási szenvedéllyel kísérelték meg érvényre juttatni a Dirty-Dancing-Look-ban a mambo erotikus stílusát mind a táncparketten, mind a táncversenyeken, mind a divatban.
A mambo erotikus és túlfeszített, de temperamentumos és játékos is. A "Dirty Dancing", valamint egy rákövetkező másik táncfilm a "salsa" az ötvenes évek mambojának és a modern salsa-mozgásoknak erotikus-latin keverékével lelkesített. A tánc ritmusának interpretálása a mellkasban és a csípőben létrehozott izolációval, valamint rengeteg gyors forgással és élénk karmozgással történik. Zenéje a Sambához, lépései viszont a rumbához hasonlítanak, ezért a mambonál rumba swingről beszélhetünk.
A mambo manapság divattáncként ismeretes. A divattáncversenyek egyik legnézettebb programja. A vérpezsdítő zene és tánc általában igen nagy tetszést arat a közönség körében is.

Zenéje: gyors, sodró, áradó, heves és ritmikusan bonyolult a különböző ritmusok kereszteződése és összekapcsolása miatt, feszültséggel teli, szinkópált, a Sambához hasonló.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 36-52 ütem/perc

Salsa

salsa

A Salsa nevének valódi jelentéstartalma mára elhomályosult. A köztudatban a tánc elnevezéseként él, pedig eredetileg a Salsa azt a rendkívül összetett, sokrétű zenei stílust jelentette, melynek kialakulása a XVI. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, mikor megkezdődött az afrikai feketék (szklávék) behurcolása Latin-amerikába.
A Salsa egy különleges módon táncolt Mambo. A két tánc ritmusában, hangulatában, lépéseiben nagyon hasonlít egymásra. Eltérések leginkább a ritmus hangsúlyozásában mutatkoznak, s abban, hogy a Salsa figuráiban, lépéseiben jobban megtartotta az autentikusságot, mint a Mambo.
A kubai Salsát eredetileg Casinónak hívták, és így is hívják a mai napig Kubában, Miamiban és számos más helyen. A kubai Salsát tekintik minden ma ismert Salsa-stílus elődjének, mivel az afrikai és európai kultúra Kubában keveredett a legerőteljesebben. Éppen ezért a puerto ricói Salsa kialakulását is a kubai Casinóra és Mambóra vezetik vissza. A közös eredet ellenére a tánc fejlődése során a kubai és puerto ricói stílus között jelentős különbségek alakultak ki, mivel a kubai Salsa megtartotta a Son ösztönösségét. A tánc jellemzője a játékosság, a hétköznapi történések stilizált előadása. Az idők során a vallási rituálék táncából páros szalontánccá fejlődött. A mai tánctörténészek ezt a stílust az "elvek nélküli tánc"-nak nevezik, mivel itt minden mozdulat megengedett, s maga a tánc a táncos belső szabadságából, a lüktető ritmusokra való természetes reakcióiból fakad.
A puerto ricói Salsa nem sokkal a kubai Casino után keletkezett. Puerto Ricóban a Salsát már eleve páros táncként ismerték meg, mely veszítve vallásos jellegéből a férfi és nő közti vonzalom kifejezőeszközévé vált. Az '50-60-as években a karib térségből megindult emigrációs hullámmal a latin kultúra központja áttevődött az amerikai nagyvárosokba, többek között New Yorkba. Ekkor merült fel, hogy a Casino ösztönszerű rendezetlensége már nem elégítette ki a gombamód szaporodó táncklubok igényeit, ezért létre kellett hozni egy új, egy tudatos táncot, így megalkottak egy a Rumbától és Mambótól kölcsönzött alaplépést, mely a tánc összes figurájában megtalálható, s ami aztán az összes ma ismert latin tánc alaplépésévé vált. Ez az "egy lépés előre...egy lépés hátra" volt a Cuban Rumba alap. Azért tehát, hogy a Salsa világszerte táncolható legyen, az eddig minden irányba ösztönösen mozgó táncost egységes lépés- és ritmuskorlátok közé kellett szorítani. Később az "elvekkel való tánc" irányvonala visszahatott a szülőföldre, Kubára is, ahol ennek hatására fejlődött ki a csoportos kubai tánc, a Rueda De Casino (a párok kört alkotnak, s a vezető folyamatosan bemondja a figurák neveit).

Jellemzője: játékosság, karral való forgatások oda-vissza, lépéskombinációk sokasága. További eltérése a Mambótól, hogy míg a Mambóban nyújtott lábbal táncolnak, a Salsánál a kissé hajlított láb is elfogadható.
Zene: gyors, sodró, áradó, heves, a különböző ritmusok keveredése miatt ritmikusan bonyolult, szinkópált, a Sambához hasonló.
Ütem: 4/4, az első negyedre hangsúlyoz
Ritmus: 1-2-3-4
Tempó: tudásszint szerint 36-52 ütem/perc

West coast swing

west coast swing

A '30-as évek végén és a '40-es években Amerika két partján eltérő módon kezdték el nevezni a swing táncot, két gyűjtőnévvel: "east coast" és "west coast"-nak - de ez akkoriban nem más-más táncot, hanem csak különböző stílus(oka)t jelölt. Dean Collins stílusa egyike volt az ilyen, a "west coast" gyűjtőnévbe tartozóknak. Rendszerint Collins stílusának a meghatározó eleme volt egy whip (vö. swing out) amelynél a férfi a nőt 2-re indítja el és 5-re forgatja ki (twist) - mialatt a nő (jobb) kezét előre tolja. Egyéb karakterisztikus jegyei a stílusnak: gyors lábtechnika, forgások és pörgetések. A testtartás jellegzetessége: a láb közelebb van a partnerhez, mint a fej (ellentétben a Savoy Style-al). A "hollywood" jelző a táncstílus nevébe úgy került bele, hogy Collins igen sok filmben kapott szerepet, mint táncos és így az ő stílusát a mozi fellegvárához Hollywoodhoz fűzték. Ezért aztán a '40-es és '50-es években készült filmeken a vele és táncosaival, követőivel swing és rock & roll zenére táncolt előadásokat manapság egységesen Hollywood style néven nevezik. Ezen felvételek túlnyomó többségén Dean Collins partnere Jewel McGowan volt, akit a szakma a valaha élt legjobb, legkisugárzóbb egyéniségű női táncosnak tart - még ma is. 11 éven keresztül táncoltak és filmeztek együtt. Dean Collins az évek során egy új sajátos stílust alakított ki a lindyből, amelynek a lassú tempójú zenére történő táncváltozata már mint önálló táncnév a west coast swing nevet kapta a keresztségben. Ennek a stílusnak egyik jellemzője, alapja egy 6-os számolási alapú ún. "Sugar push" volt. Ezt a táncot egyébként 1989. január 1-én California állam hivatalos állami táncává nyilvánították. Manapság versenyeken már nemcsak swing, hanem más zenére (blues, cha-cha-cha, funky, disco, pop, rhythm and blues) is táncolják. Mint minden új swing táncnak, kezdetben a west coast swingnek sem volt egységes, mindenki által elfogadott neve. Mind a mai napig használják rá a western swing és a sophisticated swing elnevezést - még a korábbi, '30-as, '40-es és '50-es évek stílusai és elnevezése alapján. A west coast swing nevet Skippy Blair vezette be igazán a köztudatba és tette igazán népszerűvé ezt a táncot. A west coast swingen értünk tehát egy konkrét táncot, saját karakterekkel és beszélhetünk Amerika nyugati partján lévő táncokról összefoglalóan, mint "west coast" táncokról. Érdekes módon Dean Collins mindvégig tagadta bárminemű kapcsolatát a west coast swinggel. A swing táncok történetéről, eredetéről, stílusok, táncok megkülönböztetéséről szóló vita során a következőképpen utasította vissza a szerepével kapcsolatos feltételezéseket: "It's all swing!". A west coast swinggel ellentétben az east coast swingről alig lehet találni írásos emléket, leírást - valószínűleg azért, mert ez akkoriban nem egy új tánc volt (csak egy gyűjtőfogalom). Nem volt több, és nem volt más, mint a lindy hop. Feltehetőleg a tánc stúdiók döntöttek úgy, hogy ezzel a névvel (east coast) különböztetik meg azt a táncot, amit a keleti parton táncolnak, míg a nyugati parton Collins stílusa a west coast nevet kapta. Ennek oka, mint oly sok minden másnak az életben, a pénz és a politika volt. Táncklubot működtetni és tánctanári engedélyt kapni csak a szövetség engedélyével lehetett ("American Society of Teachers of Dancing" (A.S.T.D.) és "Dance Teachers Business Association") és csak az kapott zöld utat, aki elfogadta ezen szervezetek útmutatásait (amelyek azonban nem ismerték el táncként a lindy hopot - így "álnéven" kerülhetett csak be egy klub életébe). Az azóta eltelt időszakban persze az east coast swing is saját fejlődésen ment keresztül és egyre jobban elkülönült a többi swing (lindy hop) tánctól.

Argentin tangó

argentin tango

Fontos tudni, hogy a tánc csak az európai tangóláz kitörése után kapja az "argentin" jelzőt, és csak a huszas években adoptálja a műfajt Argentína teljes lakossága. Előtte csak egy nagyon alacsony társasdalmi státuszú réteg zenéje és tánca volt Buenos Aires és Montevideo (a szomszédos Uruguay fővárosa, a La Plata folyó túlpartján) külvárosi negyedeiben.
A tangó eredeti - a lehető legalacsonyabb rangú - társadalmi gyökerei miatt már dél-amerikai hazájában is jócskán sminkeltek rajta. Ezt viszonylag könnyen megtehették, hiszen a tangó első formáit olyan emberek alakították, faragták ki, akik a történelemben többnyire csak akkor hagynak nyomot, ha meghalnak valamelyik háborúban, jórészt írástudatlanok és társadalmi életükről, zenéjükről, kulturális szokásaikról az utókornak csak akkor van tudomása, ha ezeket egy lelkes néprajztudós rögzíti.
A milonga egyik és első jelentése egy főleg dalban előadott zene stílus, amely az argentin népfolklór része volt az 1850-es években (később ezt a "campera" jelző hozzáadásával különböztették meg a szó más értelmezéseitől). Jelenti azt a táncot, amelyet még az egységes tangó műfaj kialakulása előtt a sokféle népzenei motívum összeolvadása során táncoltak a század második felében (az ún. "városi" milonga). A harmadik - egyik legtöbbet használt - jelentése: "az a hely ahol tangót táncolnak" (főleg XX.sz.-i környezetben hívják így a rendszeres tangó-esteket, össztáncot).